Tőlem

De a korán kelés sosem volt az erősségem. Talán a legnagyobb baj mindig is azzal volt, hogy hajnalig olvastam és járattam a bagólesőmet. Igen jól hallották a bagólesőmet, magamban beszélgetek. Pontosabban a könyveimmel. Mert miért tudnám szó nélkül hagyni, ha a legújabb olvasmányomban nem csattan el egy csók. Amiért az olvasó már epekedik. Hát igen, meg a viszonzatlan szerelmek ...
_______________________________________
Egy koromfekete folyosón sétáltam, a falakon képek lógtak. Amik előtt, ha meg állsz, elindulnak. Mintha csak megnyomtad volna a play gombot. Ha tovább lépsz, csak egy álló kép marad a többi között. Ahogy haladtam szépen sorban láttam szomorú és boldog pillanatokat. Tudatában voltam annak, hogy ezek mind az én emlékeim, de csak külső szemlélő ként vehettem részt ezen a bizar tárlaton. Minden féle érzelem és kétely nélkül. Ha elég sokáig haladunk tovább az emlékeink kiállításán, egyszer csak megjelenik egy jegyszedő. Feltesz egy fontos kérdést.
"-Tudni akarod azt, ami még rád vár? De ennek megkérik az árát!"
Ha elég kíváncsi vagy rábólintasz, meg tudod az mi szíved vágya volt. A jövőt, ami rád várt. De hiú ábránd maradhat csak, hiszen megfizetted az árát!